Dadog…

• … nem, nem selypít, nagyon szépen fejezi ki magát, csak ha ideges akkor olyan…, hát olyan furcsán mondja, elkapkodja a szavakat – mi mindig szólunk neki, hogy mondja el még egyszer…

Azok a szülők, akiknek gyermeke dadog, általában ilyesmit jeleznek a logopédus (gyermekorvos, védőnő, tanító) felé. Ha a gyermek hadarna, azt kicsit szívesebben nevesítenék: „hát, olyan hadarósan beszél”.

A dadogás a folyamatos beszéd zavara.

Ahány dadogó, annyi dadogás.

A szakember nem a dadogást kezeli, hanem a dadogót.

Ezek a legjellemzőbb mondatok a szakirodalomban.

A dadogáselméletek mondatait citálva és egy óvodás, kisiskolás korú dadogó gyermeket nézve-hallgatva azt tapasztaljuk, hogy

- elakad („momomomondtam, hogy elkkkk…késünk”)

- nem csak beszédhibát érzünk, hanem tágabban, a kommunikáció zavarát (nem nagyon néz ránk, elfordulva szól hozzánk, elpirul-elsápad, megfeszül a nyaka, furcsa mozdulatokkal segíti magát…)

- és nagyon fontos észrevennünk a magunk zavarát, zavart viselkedését, esetlenségét a beszédhelyzetben (jaj, hogy segíthetnék, szegény, de borzasztó, csináljunk már valamit…)

A dadogás hátterében gyakran található görcskészségre való hajlam – fejfájás, hasfájás -, nehezített beszédfejlődés – később kezd beszélni, inkább pöszén, nem dadogva -, és igen gyakran halljuk, hogy a gyermek korai életszakaszában, az első három évben az anyának hosszabb-rövidebb időre el kellett hagynia gyermekét – munkába állt, megbetegedett ő v. a gyermek, el kellett utaznia. Ezt a szeparációs traumát követi inkább a dadogás és nem a család által megnevezett, rendkívül gyakori „megugatta-megharapta a kutya, nagyon megijedt, azóta dadog”. A kutyák megugatják a gyermeket – aki viszont lehet, hogy épp nem tud édesanyja karjaiban biztonságra lelni, mert ő távol van…

A szakemberek dadogásról beszélnek akkor, ha a gyermek elmúlt 3 éves, így fejlődésében elhagyta az élettani dadogásnak nevezett beszédfejlődési szakaszt, ahol a megakadásoknak konkrét idegélettani háttere van, valamint hozzávetőlegesen fél éve észlelhetőek a tünetek. Ezek általában hullámzóak, mértékük változik a pihentség, stressz, időjárási front, mértékében.

Mit NE tegyünk, ha halljuk, hogy az óvodai csoportban, a játszótéren, családunkban egy gyermek dadogni kezd:

• ne irányítsuk figyelmét a beszédére, mert ezzel a dadogás rögzülését segítenénk – tehát ne vegyünk tudomást a megakadásokról (ne mondassuk el még egyszer „szépen”)

• ne ijedjünk meg, mert ezzel az érzékeny gyermeki „antennák” a „baj van”-jelzést veszik

• ne szerepeltessük, ha ő maga ezt nem akarja

Hogyan segítsük őt:

• hagyjuk, hogy a saját életkoránál fiatalabbként viselkedjen: ha kedveli, ringassuk-dajkáljuk-babusgassuk, ez nem kényeztetés, hanem az érzelmi biztonság építése

• mondókázzunk, dudorásszunk, énekeljünk: függetlenül attól, hogy muzikálasak vagyunk-e – aki képesnek ítéli magát, az szólhat a gyerekek felé énekbeszéddel, ők gyorsan fognak ugyanígy válaszolni

• a hevesebb gyerekek püfölhetnek – vödröt, párnát, agyagot, gyurmát, tésztát – akár kiabálva (ordítozva)

• a báb nagy csodája, hogy ha a kezemre húzom a figurát, az már nem én vagyok: akár van paraván, akár nincs, bármilyen dialógust folytathatunk a gyerekekkel (a bábok össze is szoktak verekedni…)

Mikor forduljunk logopédushoz:

• ha a magunk számára megnyugtatónak érezzük, egy konzultáció erejéig akár a kezdetekkor is

• de érdemesebb kicsit várakozni: a téli ünnepkör pl. mindegyikünknek feszült várakozással telik, a felnőtteknek talán realisztikusabb, a gyermekeknek mágikusabb ez a készülődés (a Mikulással pedig nem szükséges „élőben” találkozni…) és ki-ki a maga módján mutat ebben tüneteket (éjszakai felriadás, zaklatottság, sírósság)

A logopédiai foglalkozások hasonlóan a fentiekhez, oldott légkörben, kis csoportban, a beszédre nem irányuló módon légző-, ritmus-, helyzetgyakorlatokon át igyekeznek a kommunikáció egészét pozitív módon befolyásolni, a pszichés harmóniát segíteni.

                                                                                                                                             Fung Emília logopédus, 2010.

Könyvünket használva mondjátok:

"Sok gyakorlatot nehéz megcsinálni, mert a babák nem könnyűek."

       Igen. Ha gondoltál rá, hogy elmenj futni vagy kondizni, de még nem volt rá időd: megoldottuk:). Tényleg fárasztó a felnőttek számára is.

       Delegálhatod a gyakorlást a család férfi tagjai felé.

       ...azért gondold el, hogy még évekig fogod felemelni egyre növekvő gyermekedet - miért ne emelhetnéd őt könnyedén?

       Egyébként több gyermeket "hurcolók" számára ez kisebb probléma:).

"Nem szereti az akusztikus figyelmet igénylő gyakorlatot."

       Gratulálunk! Tematikusan eljutottatok egy egység végére - Ti azok vagytok, akik nem a polcra raktátok a könyvet:)!

       A legvalószínűbb, hogy zavarja valami a feladatban: pl., hogy felette állsz. Maradj vele szemben, végezzétek úgy a csörgetést.

Újabb cikkeinkből

Fung Emília ...hol van a logopédia füzet?!

(szülők mondják) Egy idő után ez a leggyakoribb kérdés a logopédiai foglalkozásokon.

Mi, szülők, nemigen hallottuk-figyeltük, de a szorgos nagymamák sosem mulasztották el felhívni a figyelmünket arra, hogy gyermekünk beszédhibás. Mi lesz így belőle, csúfolni fogják, nem fogja tudni az iskolában kiejteni a r-betűt(sic!), stb...

Az apák általában kevésbé bevonhatóak ebbe a problémakörbe, maximum hoznak egy közismert embert példának, aki épp szintén raccsol, lám-lám, mégis...

Szeptemberben, az óvodai szülői értekezleten jelen volt a logopédus – lelkesen mesélt arról, hogyan találkozott a gyerekekkel és kérte, hogy keressék fel azok a szülők, akik gyermekeit beszédhibásnak találta, s azt az óvónőkkel egyeztette.

Szóval, megkezdődtek a foglalkozások.

Tipp: ha épp összetalálkoztok, feltétlenül kérdezz meg minden segítő foglalkozásút, fejlesztőt, óvónőt, dadust, mi a véleménye gyermekedről és ha esetleg meglepőt, hihetetlent, elképzelhetetlent mond – aludj rá egyet...

Fiunk eleinte bizalmatlanul ment a logopédushoz, de néhány hét múltán kezdtük az óvó néni keresztneve mellett a logopédus nevét is hallani a közös vacsoráknál, beszélgetéseknél: „szelinted is szépen fogom a celuzát?”, „mit gondolsz, van a lóka-szóban l-hang?” „Kati néni azt mondta, pompászan tudok cettinteni”.

Tipp: kérdezz vissza, ha nem érted, mit jelent a csettintés. Jelezd te is, ha helyesen fogja a ceruzát.

Misi beszéde viszont nem változott. Nem javult, egyáltalán. A füzetbe írtakat nem értettük. Misi gyakorolta volna szívesen az ott szereplő szavakat, mondatokat, de hát gyakorolhatta volna rendesen, ha már egyszer ki tudja mondani az r-betűt (sic!). Lehet, hogy lusta?

Tipp: vedd fel a kapcsolatot a logopédussal, ha gyermeked utasításai alapján nem érted, mit, hogyan kell gyakorolni.

Karácsony körül elutaztunk – vittük a logopédiai füzetet is. Már verseket kellett volna tanulni. Misi utál verset mondani-, de hogy hová került a füzet?...

Valahova elkeveredett, újat adni el is felejtettünk. Misi azt mondta, hogy a logopédus folyton azzal kezdi az órát, hogy a füzetet kéri. Pedig tudhatná, hol tartanak – nyilván van ott is valami napló.

A tavaszi szünetben még mindig ugyanúgy beszélt gyermekünk, mint ősszel. A foglalkozások nem váltak be.

A következő tanévben keresünk valami hozzáértőbb szakembert.

…..................

(logopédusok mondják) Minden ősszel elmegyek a szülői értekezletre, hogy az érdeklődő szülők találkozhassanak velem. Igyekszem pontosan elmondani, hogy egy héten hányszor, mikor tudom fogadni a gyermekeket, egyéni vagy kiscsoportos logopédiai foglalkozásokon.

Hozzávetőlegesen mit kell tennünk annak érdekében, hogy a hibásan ejtett hang rendeződjék.

Otthoni segítség mellett ez nagyjából mennyi időt szokott igénybe venni.

Kérem, hogy hozzon a gyermek egy füzetet, vagy szívesen adok egy lefűző mappát – ahol a feladatok nyomon követhetőek, egyrészt az órai munka, másrészt az otthoni gyakorlás során.

Az évek múltával egyre szebben nyomatékosítom, hogy ha van napi 3 perc gyakorlási idő, lehetőség, türelem, akkor az nagyon nagy segítség a közös munkában, ráadásul többet ér, mint ha vasárnap este elővesszük a füzetet, meg a gyereket fél óra nyúzásra.

Tipp: függeszd ki a lapok némelyikét a fürdőszobai, előszobai tükörre. Ha fogmosáshoz, fésülködéshez párosítod, rendszeressé válik a gyakorlás.

A hibásan ejtett hangok javítása érdekében egyrészt a beszédhez szükséges izomzatot igyekszünk erősíteni - speciális gyakorlatokkal a jó hangokat előkészíteni. Másrészt a gyerekek figyelmét arra irányítani, hogy melyik hang az, amivel foglalkozunk, hogyan szól rosszul és jól.

Jól tervezett munkával alapozunk. Kinél rövidebb, kinél hosszabb idő elteltével megjelenik a jól ejtett hang.

Önmagában.

A gyermek beszédébe még sokáig nem ágyazódik be.

A további, szisztematikus munka arra irányul, hogy előbb irányított helyzetben, később a majdnem spontán beszédben elkezdje használni az új hangjait. Ha a család kevésbé felkészült arra, hogy a napi beszédben állandóan kérje a már jól megtanult hangok használatát, akkor a füzet nagy segítség.

Tipp: bármilyen fiatal a gyermeked, az ő beszédét mindig ismételd meg helyesen! Hadd hallja, hogyan szól jól: „kinitooo a ablakot – ühüm, kinyitom azzzz ablakot – rendben, nyisd ki” (ha eléggé fárasztó, akkor elég jól csinálod).

A füzetben szereplő feladatok elvégzése, ismétlése a helyesen ejtett hangok megszokását segíti. Nem elég, ha az óvodás önállóan gyakorolva elsorolja a képeket: szün, szütemén, szapka...lák, lágó, lóka... Segítség nélkül valószínűleg nem képes helyesen megnevezni a képeket, elmondani a verseket, megoldani a feladatokat.

Tipp: kérdezz vissza hibásan: „biztosan szapka ez? Inkább ssssssapka, nem? Próbáld te is”

A tanév elején érzett örömteli lendület húsvét után már mindenkiben kevésbé buzog – de könnyebb már a munka is: a locsolkodás, az óvodai műsorok, anyák napja, a tanév vége tiszteletére beszéljenek az óvodások sokkal jobban, mint karácsonykor! Az óvodapedagógusok sokszor szívesen segítenek perrrrgő r-hanggal megtanulni a verseket.

De talán még nem is tudják, hogy Misi már kitűnően tud berregni.

Tipp: kérd meg Misit, hogy az óvó nénit ezentúl szólítsa mindig Márrrrria néninek! Kérd meg Mária nénit, hogy jólesően vegye észre Misi új tudását.

Az első osztályba lépő diákokat sok izgalmas új helyzet várja. Ha a tiszta beszéd az óvodai időszakban megtanítható... tanítsuk meg akkor, hogy a logopédiai foglalkozásokat sikeresen lezárva sok újdonságra nyithassák figyelmüket az iskolában!

Babapatika, 2013. október

Fejlesszük, ne dolgoztassuk... (?)!

Gondos szülő az, aki minden áron biztosítja gyermeke számára az optimális fejlődést.

Ezt a súlyos, felelősségteljes késztetést az utóbbi időben olyan sokszor tapasztaltuk, hogy hajlamosak vagyunk szülőként, szakemberként egyaránt megfeledkezni arról, hogy fél évszázada is volt élet a bolygón, ahol kisdedek, kisgyermekek, később iskolások nevelkedtek. Méghozzá úgy, hogy főként gyalogláb jöttek-mentek, egy-két saját játékuk volt. A családban akadt néhány társasjáték. Sokat kellett segíteni a felnőtteknek.

Sehol egy elektronikus kütyü – leszámítva az esti mesét a televízióban.

Rémlik még néhány történet, délutáni nagy csatangolásokról, szabad játékokról, nyáron babaszobának berendezett padlászugokról.

De sehol semmi hír a régmúlt idők fejlesztő eszközeiről. Miközben eleink igazán komplex módon fejlesztették gyermekeiket: a háztartási és a ház körüli munka ugyanis rendkívül sok, az idegrendszer érését elősegítő subrutinnal rendelkezik.

• domináns tesfél kialakítását szolgáló keresztezett mozgásos feladatok: seprés, ablakmosás, felmosás (kézzel-ronggyal), törlés

• szeriális gondolkodás (egymás utániság) fejlesztése: elküldtük a gyermeket a boltba (3-4 tétel megjegyzése, kosár, pénz, udvariassági fordulatok, vásárlás, hazatérés, kipakolás...)

• különböző logikai analízis végzése mátrixrendszerben: gyerekszoba összepakolása, ágyazás, szennyes és tiszta ruhákkal végzett műveletek

• összetett mozgássorok utánzása: ágynemű le- és felhúzása

Mintha ma ezek alól felmentést szeretnénk adni gyermekeinknek, hogy legyen elég idejük elvégezni a fejlesztő feladatokat.

Hozzuk divatba a közös, örömteli otthoni munkavégzést piciktől kicsiken át a nagyokig!  

Gyakori kérdések válaszaiból:

Szakemberek közül kiknek segíthet a Mackógyógytorna a beszédébresztésért?

A szülőknek, otthoni feladatvégzésre íródott gyakorlókönyv hasznos lehet:

Logopédusoknak, akik szívesen adnak a hozzájuk tanácsadásra, beszédindításra érkező családok számára hosszabb távú, konkrét házi feladatot.

Mozgásos fejlesztéssel foglalkozó szakembereknek ( gyógytornász, konduktor, szomatopedagógus, bölcsi- ovitorna tartóknak, babaúszás oktatóknak, babamasszőröknek, stb...), akiknek nem fő feladata a beszédfejlesztés, de a terápia mellékszálaként hasznosnak találják.

Bölcsödei gondozók, családi napköziben dolgozók, minicsoportos óvodapedagógusok számára, akik bátorítanák a kicsiket játékos megnyilvánulásokban.

Mikor nem javasoljuk a könyv használatát?

• ha nem vagyunk bizonyosak a gyermek általános állapota felől (látás, hallás, kogníció, egészségügyi kontraindikáció – biztonságosabb, ha a kivizsgálást követően és a gyermekkel foglakozó szakemberekkel megbeszéljük …)

• ha a mozgásfejlesztés, a kognitív fejlesztés olyan intenzív, hogy nincsen „felesleges” energia (halmozott fogyatékosság gyanúja, súlyos organikus elváltozások)

Milyen gyermeknek/családnak ajánlhatjuk a könyvet?

Aki vélhetően beszédindításra szorul és alapvetően hasznosnak ítéled a számára.

Akivel szívesen gyakorolnának otthon, de a felnőtteknek nincsen elegendő ötletük, esetleg a szülők nem azonos nyelvűek (pl. apa olasz, anya magyar anyanyelvű).

Akiről gyanítod, hogy nehezített a beszédfejlődése (a testvére is járt foglalkozásokra, kicsit elmaradott a mozgásfejlődése…).

A könyv segítheti a házi feladatok koordinálását:

• ha gyógytornász vagy és pl. tartásjavító tornára jár hozzád egy kisgyermek, de hallod, hogy keveset beszél és/v. a szülei is erről számolnak be

• ha logopédusként konkrét házi feladatot szeretnél adni a következő találkozásig

• ha segítő foglalkozásúként még nem tudtad teljes egészében bevonni a gyermeket/a családot az általad tervezett foglalkozássorba, de szeretnéd, hogy két találkozás között gyakoroljanak

Régebbi cikkeinkből: